Innen-onnan
Tegnap meglepetés szerűen felhívott egy régi kedves barátom. Meglepődtem, de nagyon jól esett, hogy keresett. Nem egészen másfél évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, és akkor arról volt szó, hogy ne teljen már el megint fél év anélkül, hogy beszélnénk, hiszen akkor is már úgy üdvözöltük egymást, hogy milyen nagyon rég találkoztunk...
Ma reggel egy másik barátom (talán nevezhetem így) blogjában olvastam egy érdekes gondolatot a hallgatásról. Nem tudom, miért, de nagyon telibe tudja találni az épp aktuális gondolataimat, pedig vele nem is tudom már, mikor beszéltünk utoljára. Így szólt:
"...nem az hallgat, aki nem szólal meg, hanem arra vár, hogy megszólítsák, hogy törődjenek vele. Aki hallgat, megfeledkezik önmagáról. Nem mér, nem ítélkezik, hanem befogad, beleél, megért. Várni a törődést gyötrelem, törődni mással szeretet."
Még mindig nem tudom, mi lenne a jó...hallgatni, és várni, hogy Ő jelentkezzen, vagy továbbra is jelentkezni időről időre, hogy tudja is, hogy nem csak várok, de Rá várok.
Comments [1]