DuDe’s posterous

I post teherefore I am 
Filed under

gondolat

 

Kék és Zöld

Valahol messze, a képzelet határán túl, volt egy ország, ahol minden kék volt. Kék fák nőttek a kék utak menték, fakó kék árnyékot vetve a megfáradt kék vándorra. Nem csodaország volt, csak egy a sok színes ország közül. A kékek nem éltek fényűzően, de megvolt mindenük.

A zöldek minden országban jelen voltak. Ott éltek a kékek között is, a saját szabályaik szerint, amik sokszor nem vágtak egybe a kékek mindennapjaival. A zöldek egyre többen lettek, és a kékek pedig egyre nehezebben viselték el a súrlódásokat. Hamarosan a kékek között felbukkantak olyanok - a sötétkékek -, akik mindenkinél hangosabban bírálták a zöldeket. Szerintük az egyetlen megoldás a problémákra, ha a zöldek eltűnnek az országukból. A feszültség nőttön nőtt, a konfliktus mélyült, és csak sokasodtak a szörnyűbbnél szörnyűbb esetek, a sötétkék tudósok pedig elkezdtek titokban szervezkedni...

Egy reggel aztán a kék híradó arról számolt be, hogy meg nem erősített hírek szerint a zöldek egyik napról a másikra eltűntek...határokon belül, és kívül is, mintha a föld nyelte volna el őket. A megdöbbenésből lassan felocsúdó kékek, élükön a sötétkékekkel ünnepeltek, és mit sem törődve néhány szkeptikus kérdéssel, amik a háttérben, és nagyon halkan bukkantak fel, győzelmüket hirdették.

Az ünneplés szép lassan lecsengett, mindenki visszatért az életéhez, de a sötétkékekből hamar elpárolgott a győzelmi mámor. A dolgos hétköznapokban, és a pihenés idején is úgy érezték, valami hiányzik. A bennük munkáló gyűlölet, bár lecsillapodni látszott, nem tűnt el a zöldekkel. Csapatokba verődve járták a kék városokat, és kerestek valamit, amin levezethetik a mélyen fortyogó haragot. A többi kék értetlenül nézte ezeket a felvonulásokat, hiszen a zöldek már rég eltűntek, ezzel együtt a napjaikat megkeserítő problémák forrása is megszűnt. A sötétkékek mégsem nyughattak. Feldúlták a zöldek elhagyatottan álló házait, a puszta romokon állva bosszút múltbéli sérelmeikért. Értelmetlen haragjukkal egyre inkább kivívták a többi kék ellenszenvét, akik csak normális, nyugodt életet szerettek volna élni.

A feszültség nőttön nőtt, sokasodtak a szörnyűbbnél szörnyűbb esetek, a kék tudósok pedig elkezdtek titokban szervezkedni...

Loading mentions Retweet
Filed under  //   blog   from email   gondolat  

Comments [0]

Innen-onnan

Tegnap meglepetés szerűen felhívott egy régi kedves barátom. Meglepődtem, de nagyon jól esett, hogy keresett. Nem egészen másfél évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, és akkor arról volt szó, hogy ne teljen már el megint fél év anélkül, hogy beszélnénk, hiszen akkor is már úgy üdvözöltük egymást, hogy milyen nagyon rég találkoztunk...

Ma reggel egy másik barátom (talán nevezhetem így) blogjában olvastam egy érdekes gondolatot a hallgatásról. Nem tudom, miért, de nagyon telibe tudja találni az épp aktuális gondolataimat, pedig vele nem is tudom már, mikor beszéltünk utoljára. Így szólt:

"...nem az hallgat, aki nem szólal meg, hanem arra vár, hogy megszólítsák, hogy törődjenek vele. Aki hallgat, megfeledkezik önmagáról. Nem mér, nem ítélkezik, hanem befogad, beleél, megért. Várni a törődést gyötrelem, törődni mással szeretet."

Még mindig nem tudom, mi lenne a jó...hallgatni, és várni, hogy Ő jelentkezzen, vagy továbbra is jelentkezni időről időre, hogy tudja is, hogy nem csak várok, de Rá várok.

Loading mentions Retweet
Filed under  //   blog   from email   gondolat   idézet  

Comments [1]

Nehéz

A mai napon sok minden kavargott (kavarog) a fejemben. Kicsit jó lenne rendet rakni, de ez soha nem olyan könnyű, mint ahogy az ember gyermeke kívülről elképzeli. Megint a változás szaga leng a levegőben, de remélem, hogy ez részemről csak téves "riasztás". Különböző forrásokból jövő üzenetek(?):

  • mit akarsz kezdeni az életeddel?
  • nem függhet mástól a boldogságod
  • mi lesz velünk? (mert egy önző dög vagyok)
Most egy kicsit úgy érzem, nehéz...

Loading mentions Retweet
Filed under  //   üzenet   blog   gondolat  

Comments [0]

Egymagamban

Néha olyan érzés fog el, mintha dacára a körülöttem nyüzsgő világnak, kívülről szemlélném az eseményeket. Testen...vagy még inkább lelken kívüli élmény, akár ha egy üvegbura mögött léteznék, és a világ működne nélkülem is. Többször írtam már erről máshol, de most nem akarom ott ismételni magam, mégis szeretném, ha nyoma maradna azokra a napokra, amikor felhőtlen kedvvel létezem, és nincs más, csak Te meg én.


(photo by Patiblue @ flickr)

Loading mentions Retweet
Filed under  //   érzés   blog   gondolat  

Comments [0]

I vagy Y?

Már többször elmentem az Üllői és a Bókay János utca sarkán, és egy idő után felfigyeltem rá, hogy az utcanévben Bókay János van, ugyanakkor a kerítés mögött, ahol az utcanév tábla lóg, áll egy mellszobor az utca névadójáról. A szobor talapzatán a tábla Bókai Jánost ír. Egy barátom mondta, hogy volt idő, amikor nem különült el annyira az i és az y.

Mennyire fura ez a mai karakterkódolt világban, hiszen adott esetben egy kis- és nagybetű sem ugyanaz...

Loading mentions Retweet
Filed under  //   blog   from web   gondolat   karakter  

Comments [0]