Villámgyors robotkéz
Azt mondják, a robotoknak még sokat kell fejlődni, ami tulajdonképpen igaz is, de néha azért vannak meglepő fejlemények...
I post teherefore I am
Filed under
fromemail
Mesterségek ünnepe
Megnéztük ma a várban a Mesterségek ünnepét. Rengeteg szép és érdekes munka, színes forgatag, látnivaló. Csak az a meleg...csak azt tudnám feledni.
Comments [1]
iPod-ról jelentem
Hanyatt fekve az ágyon, késő délutáni szieszta közben sem esik nehezemre postolni :) Laptop híján az iPodomról pötyögök pár sort. Semmi weboldal, belépés, navigálás, csak a mail-klienst kell elindítanom, és már blogolhatok is.
Minden csendes, Fecó is heverészik, én pedig a majd' egész napos excelben turkálást heverem ki... Még két nap meló, aztán jöhet a szabadság. Lassan ideje lenne erre ráhangolódnom :)Comments [0]
Kék és Zöld
Valahol messze, a képzelet határán túl, volt egy ország, ahol minden kék volt. Kék fák nőttek a kék utak menték, fakó kék árnyékot vetve a megfáradt kék vándorra. Nem csodaország volt, csak egy a sok színes ország közül. A kékek nem éltek fényűzően, de megvolt mindenük.
A zöldek minden országban jelen voltak. Ott éltek a kékek között is, a saját szabályaik szerint, amik sokszor nem vágtak egybe a kékek mindennapjaival. A zöldek egyre többen lettek, és a kékek pedig egyre nehezebben viselték el a súrlódásokat. Hamarosan a kékek között felbukkantak olyanok - a sötétkékek -, akik mindenkinél hangosabban bírálták a zöldeket. Szerintük az egyetlen megoldás a problémákra, ha a zöldek eltűnnek az országukból. A feszültség nőttön nőtt, a konfliktus mélyült, és csak sokasodtak a szörnyűbbnél szörnyűbb esetek, a sötétkék tudósok pedig elkezdtek titokban szervezkedni...
Egy reggel aztán a kék híradó arról számolt be, hogy meg nem erősített hírek szerint a zöldek egyik napról a másikra eltűntek...határokon belül, és kívül is, mintha a föld nyelte volna el őket. A megdöbbenésből lassan felocsúdó kékek, élükön a sötétkékekkel ünnepeltek, és mit sem törődve néhány szkeptikus kérdéssel, amik a háttérben, és nagyon halkan bukkantak fel, győzelmüket hirdették.
Az ünneplés szép lassan lecsengett, mindenki visszatért az életéhez, de a sötétkékekből hamar elpárolgott a győzelmi mámor. A dolgos hétköznapokban, és a pihenés idején is úgy érezték, valami hiányzik. A bennük munkáló gyűlölet, bár lecsillapodni látszott, nem tűnt el a zöldekkel. Csapatokba verődve járták a kék városokat, és kerestek valamit, amin levezethetik a mélyen fortyogó haragot. A többi kék értetlenül nézte ezeket a felvonulásokat, hiszen a zöldek már rég eltűntek, ezzel együtt a napjaikat megkeserítő problémák forrása is megszűnt. A sötétkékek mégsem nyughattak. Feldúlták a zöldek elhagyatottan álló házait, a puszta romokon állva bosszút múltbéli sérelmeikért. Értelmetlen haragjukkal egyre inkább kivívták a többi kék ellenszenvét, akik csak normális, nyugodt életet szerettek volna élni.
A feszültség nőttön nőtt, sokasodtak a szörnyűbbnél szörnyűbb esetek, a kék tudósok pedig elkezdtek titokban szervezkedni...
Comments [0]
Twitter + Facebook down
Mostanság elég ritkán használok Twitter-t (inkább plurk - ami ma reggel szintén állt), de a Facebook-on minden nap megfordulok. Tegnap mindkettő eléggé gyengén muzsikált, és bár akkor nem néztem utána, mi lehetett a gond, azóta kiderült, hogy egy picit "megtámogatták" a szervereket - már ami a Twitter-t illeti.
Nem hiszem, hogy az ilyesmit ki lehet védeni, de fel lehet készülni a mielőbbi elhárításra, főleg, hogy a felhasználók számának növekedésével egyre nagyobb a presztízs veszteség is, illetve ennyivel nagyobb a veszélye az esetleges elvándorlásnak is. Igaz, ez utóbbi fogalom ma már a webes alkalmazások átjárhatóságával kissé homályosabbá vált, de láthattunk nyomokat :)
Mivel nem vagyok hardcore Facebook felhasználó, Twitter-re pedig hetente egyszer ha benézek, ezért annyira nem ütött szíven a tegnapi dolog, de egy-egy ilyen leállás híre mindig elgondolkodtat, mennyire lehet rizikós a netre vinni életünk akár egy kis darabkáját is.
Comments [0]
Kihagyás
Kihagytam pár napot. Mindenféle történt, és ilyenkor nem igazán tudok másra koncentrálni. Tulajdonképpen igazándiból semmire nem tudok, de muszáj lesz valahogy visszazökkeni az életbe, mert annak van egy olyan tulajdonsága, hogy nem áll meg...
Időközben (egész pontosan ma este) teljessé vált az új géppark, ugyanis kiegészült a "készlet" egy monitorral. Feketére váltottam, és most nagyon tetszik, amit látok :) Még egy kis rendezkedés ráfér a helyre, de apránként az is meglesz. Addig pedig ez van:
Comments [2]
Innen-onnan
Tegnap meglepetés szerűen felhívott egy régi kedves barátom. Meglepődtem, de nagyon jól esett, hogy keresett. Nem egészen másfél évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, és akkor arról volt szó, hogy ne teljen már el megint fél év anélkül, hogy beszélnénk, hiszen akkor is már úgy üdvözöltük egymást, hogy milyen nagyon rég találkoztunk...
Ma reggel egy másik barátom (talán nevezhetem így) blogjában olvastam egy érdekes gondolatot a hallgatásról. Nem tudom, miért, de nagyon telibe tudja találni az épp aktuális gondolataimat, pedig vele nem is tudom már, mikor beszéltünk utoljára. Így szólt:
"...nem az hallgat, aki nem szólal meg, hanem arra vár, hogy megszólítsák, hogy törődjenek vele. Aki hallgat, megfeledkezik önmagáról. Nem mér, nem ítélkezik, hanem befogad, beleél, megért. Várni a törődést gyötrelem, törődni mással szeretet."
Még mindig nem tudom, mi lenne a jó...hallgatni, és várni, hogy Ő jelentkezzen, vagy továbbra is jelentkezni időről időre, hogy tudja is, hogy nem csak várok, de Rá várok.
Comments [1]
Füves
Comments [0]
Comments [0]