Végre-végre...lehet sablont váltani/gyártani a Posterous bloghoz! Már amikor regisztráltam, akkor is azt olvastam a FAQ-ban, hogy jön-jön-jön a kinézet-módosítás lehetősége, de most megvan, és jó, és advanced, és játszótér :)
Hamarost neki is fogok a hegesztésnek - ehhez persze nyugodtabb helyzet (és helyszín) szükséges, mint az iroda ;)
Egyre többször látom - vagy csak mostanában tűnik fel -, hogy emberek mennyire nem figyelnek a másikra. Nem, itt most nem az általánosságban, embertársainkra fordított figyelemre gondolok, az már régóta kevés - sajnos. Inkább egy újabb "jelenség" az, amit lépten nyomon elcsípek.
Középkorú, rocker-évei után erős nosztalgiát érző férfi sétál előttem, egyik kezében iskolatáska, másik kezével kislányát vezeti. Beszélgetnek. Lassan beérem őket, és mikor elmegyek mellettük, akkor veszem észre, hogy a férfi hosszú haja az iskolatáska felőli oldalon egy fülhallgatót takar. Miután megelőztem őket, félig-meddig megkönnyebbülök, mert látom, hogy a kislány felőli oldalon nincs bedugaszolva a zene emberünk fülébe...
Metró. Reggeli sokaság. Az iskolakezdés erősen érezteti jeleit az utazóközönség összetételén. Az ajtónál két fiatal áll, karjaik egymás körül. Idilli kép lenne, de észreveszem, hogy a fiú folyamatosan beszél, miközben a lány mindkét(!) fülében ott a bedugott fülhallgató. Tény, hogy a metró zaja miatt a fiú beszédéből egyébként sem sok hallatszik, de a bedugott fülhallgató még ebből is jelentős mennyiséget kiszűr...
Ennyire nem kíváncsiak az emberek a közvetlen közelükben élő társaikra? Én imádom a zenét, és legtöbbször én is zenével a fülemben közlekedek, legyen szó sétáról, vagy tömegközlekedésről. De csakis akkor, ha egyedül vagyok útközben. Úgy gondolom, hogy ha valaki velem van, akkor az a legkevesebb, hogy a lehető legtöbb figyelmet szentelem neki. Ezzel mutatom, hogy figyelek, érdekel, amit az illető mond, vagy mondani akar. A bedugott fülhallgató számomra egy jelzés: ne zavarj, nem figyelek rád, nem érdekel a mondanivalód. Én még a liftben is kiveszem (vagy be sem teszem) a fülhallgatót, ha nem egyedül vagyok, még ha nem is ismerem az illetőt.
Nem kéne az egyébként is táguló szakadékot tovább mélyítenünk...
Comments [0]
Megnéztük ma a várban a Mesterségek ünnepét. Rengeteg szép és érdekes munka, színes forgatag, látnivaló. Csak az a meleg...csak azt tudnám feledni.
Comments [1]
Hanyatt fekve az ágyon, késő délutáni szieszta közben sem esik nehezemre postolni :) Laptop híján az iPodomról pötyögök pár sort. Semmi weboldal, belépés, navigálás, csak a mail-klienst kell elindítanom, és már blogolhatok is.
Minden csendes, Fecó is heverészik, én pedig a majd' egész napos excelben turkálást heverem ki... Még két nap meló, aztán jöhet a szabadság. Lassan ideje lenne erre ráhangolódnom :)Comments [0]
Valahol messze, a képzelet határán túl, volt egy ország, ahol minden kék volt. Kék fák nőttek a kék utak menték, fakó kék árnyékot vetve a megfáradt kék vándorra. Nem csodaország volt, csak egy a sok színes ország közül. A kékek nem éltek fényűzően, de megvolt mindenük.
Comments [0]
Mostanság elég ritkán használok Twitter-t (inkább plurk - ami ma reggel szintén állt), de a Facebook-on minden nap megfordulok. Tegnap mindkettő eléggé gyengén muzsikált, és bár akkor nem néztem utána, mi lehetett a gond, azóta kiderült, hogy egy picit "megtámogatták" a szervereket - már ami a Twitter-t illeti.
Comments [0]
Valahogy úgy érzem, hogy kezd laposodni a Tumblr. Persze ezt nyilván a szűkebb környezetemben postolókra igaz, vagy legalábbis rajtuk látom. Hihetetlen mennyiségű az ott megosztott tartalom, de nagyon nehéz átlátni, rengeteg az ismétlés, és a kommentelés hiánya (a reblog-válaszokat nem nevezném kommentnek) számomra kissé öncélúvá teszi az adatfolyamot. A hasznos(ítható) infó elenyészően kevés, bár az is lehet, hogy csak nem a megfelelő embereket követem :)
Igaz, lehet, hogy ezek nem is céljai a Tumblr-nek, de ahhoz meg túl sok hasznos időt vesz el. Igen, én is jelen vagyok, de nem tudom, meddig még...
Comments [0]
Kihagytam pár napot. Mindenféle történt, és ilyenkor nem igazán tudok másra koncentrálni. Tulajdonképpen igazándiból semmire nem tudok, de muszáj lesz valahogy visszazökkeni az életbe, mert annak van egy olyan tulajdonsága, hogy nem áll meg...
Időközben (egész pontosan ma este) teljessé vált az új géppark, ugyanis kiegészült a "készlet" egy monitorral. Feketére váltottam, és most nagyon tetszik, amit látok :) Még egy kis rendezkedés ráfér a helyre, de apránként az is meglesz. Addig pedig ez van:
Comments [2]
Tegnap meglepetés szerűen felhívott egy régi kedves barátom. Meglepődtem, de nagyon jól esett, hogy keresett. Nem egészen másfél évvel ezelőtt találkoztunk utoljára, és akkor arról volt szó, hogy ne teljen már el megint fél év anélkül, hogy beszélnénk, hiszen akkor is már úgy üdvözöltük egymást, hogy milyen nagyon rég találkoztunk...
"...nem az hallgat, aki nem szólal meg, hanem arra vár, hogy megszólítsák, hogy törődjenek vele. Aki hallgat, megfeledkezik önmagáról. Nem mér, nem ítélkezik, hanem befogad, beleél, megért. Várni a törődést gyötrelem, törődni mással szeretet."
Comments [1]
Comments [0]