DuDe’s posterous

Az egyik kedvencem...ez volt az a szám, amitől "rákattantam" a Linkin Parkra :)

...és még mindig úgy godolom, hogy Bruce Dickinsoné az egyik legjobb hang rock-körökben :)

Click here to download:

11 - Release.mp3 (13321 KB)

Ezt most csak úgy...

Végre-végre...lehet sablont váltani/gyártani a Posterous bloghoz! Már amikor regisztráltam, akkor is azt olvastam a FAQ-ban, hogy jön-jön-jön a kinézet-módosítás lehetősége, de most megvan, és jó, és advanced, és játszótér :)

Hamarost neki is fogok a hegesztésnek - ehhez persze nyugodtabb helyzet (és helyszín) szükséges, mint az iroda ;)

Tele van a fejem szörnyűbbnél szörnyűbb képekkel. Honnan jön ez a rengeteg sötét gondolat...? Azt hiszem, ma nem leszek túl szociális lény - amíg el nem múlik ez a...bármi is ez.

via tumblr

Négy művész alkot - egyszerre. Kicsit hosszabb, de mindenképpen érdemes végignézni!

Egyre többször látom - vagy csak mostanában tűnik fel -, hogy emberek mennyire nem figyelnek a másikra. Nem, itt most nem az általánosságban, embertársainkra fordított figyelemre gondolok, az már régóta kevés - sajnos. Inkább egy újabb "jelenség" az, amit lépten nyomon elcsípek.

Középkorú, rocker-évei után erős nosztalgiát érző férfi sétál előttem, egyik kezében iskolatáska, másik kezével kislányát vezeti. Beszélgetnek. Lassan beérem őket, és mikor elmegyek mellettük, akkor veszem észre, hogy a férfi hosszú haja az iskolatáska felőli oldalon egy fülhallgatót takar. Miután megelőztem őket, félig-meddig megkönnyebbülök, mert látom, hogy a kislány felőli oldalon nincs bedugaszolva a zene emberünk fülébe...

Metró. Reggeli sokaság. Az iskolakezdés erősen érezteti jeleit az utazóközönség összetételén. Az ajtónál két fiatal áll, karjaik egymás körül. Idilli kép lenne, de észreveszem, hogy a fiú folyamatosan beszél, miközben a lány mindkét(!) fülében ott a bedugott fülhallgató. Tény, hogy a metró zaja miatt a fiú beszédéből egyébként sem sok hallatszik, de a bedugott fülhallgató még ebből is jelentős mennyiséget kiszűr...

Ennyire nem kíváncsiak az emberek a  közvetlen közelükben élő társaikra? Én imádom a zenét, és legtöbbször én is zenével a fülemben közlekedek, legyen szó sétáról, vagy tömegközlekedésről. De csakis akkor, ha egyedül vagyok útközben. Úgy gondolom, hogy ha valaki velem van, akkor az a legkevesebb, hogy a lehető legtöbb figyelmet szentelem neki. Ezzel mutatom, hogy figyelek, érdekel, amit az illető mond, vagy mondani akar. A bedugott fülhallgató számomra egy jelzés: ne zavarj, nem figyelek rád, nem érdekel a mondanivalód. Én még a liftben is kiveszem (vagy be sem teszem) a fülhallgatót, ha nem egyedül vagyok, még ha nem is ismerem az illetőt.

Nem kéne az egyébként is táguló szakadékot tovább mélyítenünk...